Száll a gerle, ágról-ágra
hívogatja, elment a párja,
elszállt, ahonnan már
visszaút nincsen,
párja nélkül élete sincsen!
A gerlemadár szíve, úgy fáj,
még bele is hal a párja után.
Ha nem talál új szerető társra,
megszakad a szíve a
boldogtalanságba.
Árva maradt a vén fám,
a száz éves gesztenyefám,
ami oly sok madárnak adott otthont,
jó volt nézni, mind milyen boldog.
Búgtak a gerlék, csiviteltek a kis cinkék.
odvában meghúzódtak, ha eljütt a zord tél.