Álmodom szép gyermekkorom nyarát,
Rég volt langy reggelek aranysugarát,
Visszamennék oda, újra és újra,
Keresem, de nem találok haza.
Megváltozott, sebhelyes a táj,
Elszálltak az illatok, megvénültek a fák.
Csak a szobor áll a Fő-utca sarkán,
A idő nyomot hagyott elzöldült arcán.
Eltűnt a virágos, kacskaringós utca,
A port bezárták kemény betonba,
A kis fehér házat hiába keresem,
Lerombolva pihen a változó időben.
A gyermekkor emléke messze távolodott,
Elmosódtak a kedves, vidám arcok,
A boldog múlt nyugalmát hiába keresem,
Anyám mosolyával eltűnt a betonrengetegben.