Hiányod...
Írta: horika Dátum: Január 09 2014 19:16:42
H
Óh közös múltba bicskámmal rótt emlék!
Te nyári nap hevítette tüzes csókkosaram!
Barna domborulatok verejtékitatott illatai,
Amikor a testnek szaga nem, de illata van!
Teljes hír
Óh közös múltba bicskámmal rótt emlék!
Te nyári nap hevítette tüzes csókkosaram!
Barna domborulatok verejtékitatott illatai,
Amikor a testnek szaga nem, de illata van!
Ha visszakaparinthatnám régi varázsodat,
Ha tóparti sétányon karonfogva kacajodat
A néma kísérőd lehetne tétovázó érintésem,
Tudhatnám: volt miért szenvednem, élnem!
Nélküled csak halott emlékkupac vagyok…
Sarokba hajított, stoppolásra váró fájdalom.
A végtelen Univerzumban bolyongó sikoly;
Egy elszáradt régi csók, bimbózó ajakadon.
Rozsdabilincs zárta szívem végső sóhajtása,
Lüktető halántékomnak utolsó feldobbanása,
Mind Néked kiált, és nyüszít, a kegyelemért…
Nyújtsd a kacsóid hát, fuldokló szerelmedért!