Talált a szívem gyönyörű
szépet,egy álmot,mi
lelkemben örökké élhet.
Azóta,mint zongorán a
billentyűk,a betűk
sorakoznak sorba,íródnak
hozzád az áldó rímek
virágként egy csokorba.
Finom kezed simítását
már-már érezni vélem,
éltemben te lettél a
festői képem.
Gyertya lángjában arcod
sugara fel-feldereng,
lényem-lényedről
álmodozva el-elmereng.
Táncoló kis fényem vagy
a félhomályban,plátóiság
örök csendje törni látszik
magányos szobámban.
Hinném balgán,hogy itt
vagy velem,arcod-arcomra
borul,s csillog-csillog rám
szemed.
Ha néha látni véllek,szavam
elakad,tudom nem leszel
tán enyém,s könnyem nem-
nem apad.
Remélve lényed,fáradtan
arcom tenyerembe zárom,s
feldereng véled bennem
egy gyönyörű álom.
Már te maradsz a múzsa,
éltem,s holtam világában,
te maradsz a múltam az
örök szerelem rózsavirágában.
S majdan ringó mezőkön
az idő végtelenjében,
csillag fényben ,naplementében,
tiszta égi kékben megmaradsz
nékem örök létben.
Ádám J. Csaba 2013 március 30.(szombat)