Még simogatná arcom apám keze,
de nem lát, mert csukva a szeme.
Húrtalan hangszeren szól a zene,
ha sírjához megyek ki a temetőbe.
Erős szál volt, mégis elszakadt.
Történetünk befejezetlen maradt.
Hallgatag sírján kopnak a kövek,
A miértekre nem ad feleletet.
Itt a fájdalom bennem társra talál,
Érzem a halál már rám is licitál.
Nézem a kopár bús jegenyéket,
Várj apám, lassan én is hazatérek.