H.Gábor Erzsébet
Ahol a könnyek gyöngye gyűl
Ahol a könnyek gyöngye gyűl,
ott lakom én most legbelül,
ahol a szó már mit sem ér,
ahol csak halvány hit remél.
Ott vagyok én most egymagam,
ahol a búnak súlya van,
s amerre sápadt fény terel,
s ahová nem jössz mégsem el.
Pedig a holnap itt ragyog
könnyemben, mint a csillagok,
gyémántos gyöngye szétgurul,
a lelkem lágyan ráborul.
Ott van a drága égi jel,
a szárnyam mégsem éri el,
pedig az Úr most simogat -
szenvedtem én már oly sokat.
Tenyerén tartva rám hajol,
szeretet selyme átkarol,
repülök, szállok egyre fel,
remélve azt, hogy ott leszel.
2014.01.14.