Múlt s jelen
Írta: BeYu Dátum: Február 06 2008 08:43:03
T
Megszülettem, hogy éljek...
Ohh csodás gyermekévek!
Teljes hír
Megszülettem, hogy éljek...
Ohh csodás gyermekévek!
Régi idõk gyertek vissza,
A gyermekkor oly tiszta.
Mikor még szép volt minden, s vidám,
Mikor még a bánat elkerülte orcám.
Amikor örültünk a fénynek, a napsütésnek,
...akkor még az esõt is élveztük, de tényleg.
Mikor még kék szemmel rózsaszínnek láttam a világot.
Mikor még göndör, szõke hajam a szélben játszott.
Akkor még álmokat szövögettem, s terveztem...
Akkor még igaz barátok voltak, kiket szerettem.
Régen mikor még hittem a szép mesékben,
Régen mikor még minden percben igazán éltem!
Most mikor már nem igazán élek minden percben,
Most mikor már nem hiszek a szép mesékben.
Ekkor már nem mind igaz barát, kiket annak vélek,
Ekkor már az álmok, s tervek helyett a mának élek.
Most mikor sima, szõkés hajam széltõl védem,
Most mikor szürke világot fürkész zöld szemem.
...ekkor még az esõ is elszomorít, végleg,
Mikor már a Nap sem kacagtat meg.
Mikor már szomorúság is él bennem,
Mikor már nem szép, s vidám minden!
A felnõttkor néha furcsaság,
Új idõk csupa komolyság.
Ohh furcsa felnõttévek,
Meghalok, hogy elõtte éljek...