Hinta és sátor az unokáknak,
ha néha mégis arra járnak.
Üresen áll a kerti medence
várja, valaki vízzel feltöltse.
Mégis azt mondja: Én jól vagyok…
a héten senki sem háborgatott.
Persze mi tudjuk, a múlt héten se,
még a kutya se nézett feléje.
Itt a vasárnap és titkon reméli,
patyolat szobája talán megéri,
tisztára seperve udvara,
hátha pont ma jön el a fia.
Így él egyedül a Duna-parton,
számára sose volt pardon:
mindig küzdeni kellett mindenért,
a létért, szerelemért, gyermekért.
2012. július 21.
Makád