Búcsúzáskor szavunk elakadt.
A perc mosolya szememben maradt.
Felhők ködében a gép messze visz.
Otthonod vár, s egy szerelmes szív.
Lehanyatlik vén, integető kezem,
- kísérjen utadon féltő szeretetem.
Elvitted magaddal göndör kacagásod.
Dagadó űrt hagytál, s óriás hiányod.
Kurták voltak az együtt töltött hetek.
Emléket őriznek a közös fényképek.
A magány csöndje rám települ,
de tudom nem maradok egyedül.
Velem vannak a valós remények,
a vándor-madarak végül hazatérnek.