Ha a sötét éj betakar,
testem pihenni akar,
de agyam még csűr, csavar.
Pöröl velem másik Énem,
gyötör, piszkál rendületlen,
dobjam végre le keresztem.
Vigyék Simonok helyettem,
de nem lehet, nem tehetem,
vállalt sorsomat kell élnem.
Nehéz teher van vállamon,
csomagomat nem adhatom,
vinnem kell a keskeny úton.
Elmémben vihar kavargat,
egy röpke, buta gondolat:
- tagadjam meg önmagamat.
Sötét-felhős éjszakámon
Istenemhez imádkozom,
- Hagyd teljesíteni sorsom!