A végzet útja
Írta: birlay Dátum: Február 06 2008 08:58:45
T
Követte sorsának kegyetlen útját,
és elhagyta örökre szeretõ társát.
Teljes hír
Néha amikor az est álomba ringat,
és a Hold ezüstös fénye ragyog a világra,
eszembe jut a szeme fényes ragyogása.
A szellõ, amikor a fák ágai közt jár
és a folyó vize is oly lágyan folyik,
Elém idézi lágy boldog mosolyait.
Már elfordult és elment a napfény után,
s itt hagyva nem maradt más csak a keserû magány.
Követte sorsának kegyetlen útját,
és elhagyta örökre szeretõ társát.
Mégis, ha lehunyom egy percre a szemem,
már ismét felém tart és újra csak nevet.
Nevet hisz boldog ember õ
életét el nem dobná SOHA-SOHA õ.
Halálos méreg csukta le fényes szemeit,
és a mosolyát is elvitte újra, megint.
Már nem volt senki, aki megmentse életét.
Saját akaratából kapta végzetét.