H.Gábor Erzsébet
Talán még egyszer
Arcomon karcos szarkaláb -
hol vagy te édes ifjúság?
Elmosta színek tónusát,
elszürkült, fáradt fénnyaláb.
Nem láthatsz szépnek már sosem.
Az ember néha elmereng,
emlékek képe feldereng,
bástya az idő, vén totem.
Ragyogtam néked és veled,
csillagok gyúltak, új világ,
lábaim előtt száz virág,
Istennőd voltam, ékszered.
Hova tűnt mondd a régi láz?
Szerelem, lángló tűzvihar,
ölelő, lázas, szűzi kar -
szivárványszirmú délibáb.
Hideg van, fázom, reszketek,
ablakunk karcos jégvirág.
Engem már vár egy más világ -
s talán még egyszer szép leszek