Lelkiekben szegény ember,
nem értesz Te semmit
átgázolsz az érzelmeken,
nem jó, nehogy elhidd!
Vagy ez téged nem érdekel,
élsz a vakvilágba,
talán egyszer boldog leszel?
Nem számíthatsz másra,
csak egyedül önmagadra,
érzéketlen senki,
hamis mázad öntsd szavakba
nem mondhatod neki,
hogy szeressen, megérdemled?
Mit adtál cserébe?
Gúnyos kacajt, megsértetted,
nyitottál feléje?
Lélektelen szegény ember,
nem irigylem léted,
ha kérdeznél, nincs ki felel,
mert azt meg sem érted.