Visszakéredzkednél életembe,
könyörögsz, térdre ereszkedve
Én nemet mondok ne feledve,
a csalódás hitemet összegyűrte.
Már nem vergődöm a sérelmeken,
nem tudsz változtatni a történteken.
Bár nekem is sírni volna kedvem,
nem hatódom meg férfi könnyeken.
Rég lebegtek a vészjósló jelek,
elhittem szavad, bár alig ismertelek.
Álmodtam családról,otthonról,
Te keskeny dróton egyensúlyozol.
Letörölted arcomról mosolyomat,
darabokra törted bizalmamat.
Mint alkonyatban fürdő lebukó Nap,
tündöklésünkből csak ez maradt.
Emlékké zsugorítom az ölelést,
szerelmük minden rezdülését.
Dobozba zárom a tegnapi csodát.
Ne zörgesd szívem ablakát! Menj tovább!
Lana 1999.január.