Ragyogás
Írta: Jessie Dátum: Január 21 2014 18:58:10
H
Kék ég nem ragyog úgy,
hogy belőled lenne már
nékem elég.
Teljes hír
Kék ég nem ragyog úgy,
hogy belőled lenne már
nékem elég.
Csillagok tompulnak,
holdfénye sápad,fénylő
lényedre,mint kéklő
tenger,szívem csak
várva-árad.
Aurád-e világra
ragyogva-ragyog,
nélküled én is
éjsötétben,csak
árnyam nélkül vagyok.
Látom...ez ősz
szomorú és balga
lesz,ragyogásod nélkül
lelkem árván élve,halva
lesz.
Ez lehet-e létben
végem,s halálom,
lényed hiányától itt
álmom én nem-nem
találom.
Ragyogj,virulj,éld túl
a létem,maradj
örökkön múzsám,égig
ragyogó költői fényem!
Mivoltodat adja hírül
mindig,minden írásom,
betűim áldjanak,s vélük
lapokat áztató sírásom.
Ragyogásod legyen az
utolsó andalító altatóm-e
balga létben,s ne éltessen
úgy a fény,mint Te,majd
fent az égben.
Mert az maradsz már...
múzsa rózsavirágom,s
ha egyszer innét el kell
mennem,örök ragyogásodba
forduljon fényed vágyó lelkem.
Ádám J. Csaba (2013.)