H.Gábor Erzsébet
Zenél a szél
Zenél a szél, a búja nagy,
szívemben fájó nóta vagy -
Urunk kegyelme el ne hagyj!
Feszít a szó, a néma nincs,
elveszett minden, semmi sincs,
szorít a sajgó, sorsbilincs.
Süvít a szél, s a fákra hág,
reccsen a fáradt, száraz ág -
vetetlen áll az árva ágy;
szobánk falán a régi kép
- ezer darabra törve szét -,
szerelmünk fényét őrzi még.
Hitünk vetélve itt hagyott,
vállamra súlynak kínt rakott,
azóta béna rab vagyok.
Üvölt a szél, ma kerge, vad -
hová sodort el, merre vagy?
Urunk kegyelme el ne hagyj!