Késő
Írta: lexa007 Dátum: Január 24 2014 20:22:59

---

V

Néha meghalok benne,
De nem adom fel,
Hisz már késő,
Egyre hajt messze.

---

Teljes hír

---

Talán mesének indult,
Talán igaz sem volt.
Először mi sem hittük,
S minden,álom volt.

Álom,
Mely csak a szívünkben élt,
Agyunkban,
Született a kép.

Családot álmodtunk,
Értékeket.
Szerelmet,bizalommal,
S szeretetet.

Kaptunk már mindent,
De nem ezeket.
Szívünk már feladta,
Agyunk már rég el bukta....

Majd egy téli nap
Valami történt
Senki nem akarta,
Mégis megesett...

Megesett,
Mit semelyikünk nem akart
Kék madár szált,
Majd elindult a lélekkaland.

Emlékszel még,
A hajnalig átbeszélgetett éjszakákra?
A lebeszélő, majd rábeszélő
Barátok hadára.

Majd átadva magunkat,
Engedtünk az érzésnek
Hatalmassá nőve szívünkben
Új életre kélt.

S most hónapok után
A vágy felemészt talán,
A szemem már rég nem lát,
De a szívem érted sóvár.

Vágyom ölelő karod,
Mosolyod,
Élőben akarom,
Olykor felemészt a távolság....

Néha meghalok benne,
De nem adom fel,
Hisz már késő,
Egyre hajt messze.