Parafrázis Várnai Zseni: Úgy megnőttél szinte félek c. versére
Írta: gyongyszem555 Dátum: Január 25 2014 13:02:48
V
Nevelted és tanítottad,
értékrended, szíved adtad,
úgy ahogy én Veled tettem,
boldog voltam, szerethettem.
Teljes hír
Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy-idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Felnőtt lettél kicsi Fiam!
Amikor Te megszülettél,
ordítottál, majd nevettél
olyan voltál mint egy herceg,
kicsi fiam úgy szeretlek!
Cseperedtél, fogtad kezem
azt kérdezted, mi lesz velem?
Szerelmes is leszek talán?
Mondd meg nékem édesanyám!
Rád talált a drága kislány
csókot lehelsz édes szirmán,
nem fogod már az én kezem,
helyedet nem otthon leled.
Felnőtt lettél kicsi fiam,
én csak néztem, mondd, most mi van?
Elsőszülött unokámat,
csodálhattam, tudod, vártam!
Két szemében tündér táncolt,
átöröklött génje lángolt,
olyan volt ő mint Te akkor,
szép a lelke, szíve dalol!
Betöltötte tizennyolcat
kicsi fiam, mondd csak, hogy vagy?
Tudod most már mit érzek én,
azóta, hogy megszülettél.
Nevelted és tanítottad,
értékrended, szíved adtad,
úgy ahogy én Veled tettem,
boldog voltam, szerethettem.