Sóhajok
Írta: goethe Dátum: Február 06 2008 17:37:05

---

T

Csókokkal hintettük egymás ajkait,
Simogattuk, éreztük testünk,

---

Teljes hír

---

Verõfényes napsütésben sétáltunk,
Csak te és én végig a folyosón.
Sóhajokkal vártuk, hogy elérjük
Az elõttünk álló, hatalmas kaput.

Mikor beléptünk, egymásnak estünk,
Csókokkal hintettük egymás ajkait,
Simogattuk, éreztük testünk,
Mi mindent adjunk még magunk.

A gyönyör volt jutalmunk, mert
Mi igazán szerettük egymást,
Azon az órán szólalt meg bennem,
Hogy soha nincs megbánás.

Tudtam, hogy egyszer vége lesz,
S fájdalom lesz emléked,
De soha, fel sem merült bennem,
Hogy megbánjam a veled töltött perceket.

Mert azok a percek jönnek még,
Vissza-vissza térnek, ha akarom,
S az emléked bennem él,
És láthatom, ha akarom.

Megbánni semmit, megbocsátani mindent,
Mindent elnézek én neked,
Csak mondd, miért? S meddig?
Éljek nélküled, s veled?

Mert a képek valók, élnek, ha akarom,
S ha elõttem állsz is, akár úgy is álmodom.

2006. február 23. Csütörtök.