Káprázat
Káprázat volt, egy lobbanás,
Sötét éjben csillaghullás,
Forgószelek lelkesülnek.
Csábos álmok kísértenek.
Mint a tűzokádó vulkán,
Mindent elönt a hegy hátán,
Aztán kihűl egyszeriben,
Szelíd folyó lesz medrében.
Ábrándozó képzelődés,
Színvalóság, csodás, mesés,
Eltűnik a pirkadattal,
Kivilágosult hajnallal.
Kemény télben Tavasz ragyog!
Istenem, de boldog vagyok!
A varázslat erős, merész,
Tűzijáték volt az egész!
Budapest, 2014. január 28.