Örök fényt látva,éjt álmodni
nem kell,ott boldogan él a
lelki lény,s nem úgy mint az
ember.
Milyen muzsikát hallanál
a légből lelkeddel,
megkapod azt,földön el
nem ért szerelmeddel.
Néked a fák virága örökké
romantikusan hullik,ott
alattuk az igaz szeretet
soha el nem múlik.
Az idő állva - áll az örök
fényben,szomorú napok
nem végződnek éj sötétben.
Reménytelen - remény
nincs,a fény és a kellem,
örök és igaz kincs.
Megtalálod ten magad és
másokat,s nem álmodsz
többé hasztalan balga
álmokat.
Álmod kívánd,kérd,s majd
megkapod,így lesz boldog
minden napod.
Mit kérsz az a tiéd,senki el
nem veszé tőled abból a
világból,az élet csengjen
néked Hyperboreából!
Ott nincs halál,a vég nem
vár és ez nem csak idea,ha
lelked eljut oda,tiéd legyen
az örök fényű...Hyperborea!
...Mert ott van az elíziumi
mező,hol nincsennek
domboruló hantok,ten lelked
üdvéjért szóljanak,mindig ott
angyali lantok!
Ádám J. Csaba (2013.)