Lágyan ringó Duna vize
érintette lelkemet,
kérdeztem, a szíved milyen,
itt-ott néha megsebzett.
Fodrozott a hullám csendben,
akartam, hogy szép legyen,
de egy vihar elkergetett
megküzdeni képtelen
voltam én a hullámokkal,
hagytam, hadd tomboljon még,
valamit Te tudtál, s okkal
elhagytál a holnapért.
Szőke Tisza csábítgatott,
jó lesz, gyere még velem,
van még abból, mit másik hagyott
nem érzed, hogy szeretem?
Újra eggyé válunk kedves,
Dunában van a helyünk,
szívem most örömtől repdes,
talán jó lesz még nekünk?
Mindenhová együtt megyünk,
olyan mint egy szép mese,
Dunával mi együtt ömlünk
a Fekete tengerbe.