Illatos kertek, dalos madarak,
nyárból őszbe hajló arany-sugarak.
Hová lett a vidám, hirtelen tavasz,
a színek eltűntek a hó alatt.
Tél jege fagyasztja mosolyomat,
az idő mindent magával ragad.
Oda mennék, hol mindig süt a Nap,
ablakban nem jégvirágok nyílnak.
Ott az ég mindig felhőtlenül kék,
egy szigetre vágyok, megpihennék.
Hol nem rombol, csak simogat a szél,
álmom a sötét nem szaggatja szét.