Útban hazafelé...
Írta: gyongyszem555 Dátum: Február 01 2014 02:05:00
MM
Életünk már lassan véget ér,
de tudd azt, hogy nem csüggedhetünk
nyújtsd felém kezed most szép legény
szeress, úgy, hogy elvesszen eszünk!
Teljes hír
Útban hazafelé...
Életünk már lassan véget ér,
de tudd azt, hogy nem csüggedhetünk
nyújtsd felém kezed most szép legény
szeress, úgy, hogy elvesszen eszünk!
Úgy ahogy, mint negyven éve tán',
emlékszel? A kertben, kis padon,
először nyílt ott csókra a szád,
éreztem vágyad, tudtam, hagyom!
Hagytam, és lágyan felfedeztél,
ittam a szerelmes szavakat,
rajtam kívül mást nem szerettél,
blúzom alá nyúltál, hagytam azt!
Kisszobám ajtaja nyitva várt,
orgonaillat mely' oly mesés
szívünk és lelkünk úgy itta már,
illata szállt, mely nem kevés.
Csókjaink úgy egybe forrtak,
kéjtől lett könnyes a két szemünk
emlékszel, mily' szép napok voltak,
amit soha el nem feledünk.
Itt ülünk újra a kis padon,
simítom lágyan az arcodat
mosolyogsz kedvesen, rám hagyod
mint akkor én, ittam szavadat!
Csöndben, halkan, újra belépünk,
kisszobánk ajtaja nyitva már,
suttogom füledbe, ne féljünk,
sok szép hajnal még itt talál!
Orgona illata száll felénk,
mint akkor az első éjszakán,
de most én mondok egy szép mesét,
utána alszunk, jó éjszakát!