Nap és éj
Írta: kandracs roza Dátum: Február 02 2014 14:29:00
V
A nap már elbújt,
oda fenn az égen.
Az öreg hold jött fel,
csillag kísértében.
Teljes hír
A nap már elbújt,
oda fenn az égen.
Az öreg hold jött fel,
csillag kísértében.
Álomport hint manó,
emberek szemében.
El is alszik minden,
itt a csendes éjben.
Éji szellő fúj már,
suttog fa és bokor.
Csak az erdő alja,
mozog néha olykor.
Ezernyi kis állat,
most kezdi fenn létét,
Átalussza csendben,
a nap jó nagy részét.
Most megy el vadászni,
élelmet szerezni.
Fiókát megtömni,
s majd csendben lenni.
Pataknak vize is,
most csendben sompolyog,
Benne a sok csillag,
egymásra mosolyog.
Éji madár bagoly,
huhog még egy nagyot.
Ezzel felébreszti a jól alvó napot.
Hold apó csak morog,
ejnye szedte vette,
az időnket ő most,
jó rövidre vette.
El is indul lassan,
alvó otthonába.
Csillagok kihunynak,
ennek tudatába.
Fényes nap mosolyog,
itt az időm végre.
Boldogan sütök én,
mindenki fejére.
Ébredj ember,
ébredj,
Munkára fel rajta,
ennek jött el most,
az ideje napja.