Dadog
Írta: Milena Dátum: Február 06 2008 21:29:31

---

Nézd, tenyeredben egyensúlyoz az élet,
ujjaidon csillog az égboltozat,

C

---

Teljes hír

---

Nem ismertem semmit én elõtted.
A nihilbõl hullnak alá a sorok.
Tõled kaptam mindent, tõled tanultam
amit ma tudok.

Nézd, tenyeredben egyensúlyoz az élet,
ujjaidon csillog az égboltozat,
a csillagok dísze kioldott sóhajod
és minden szavad.

***

Nem tudom talán még ma sem, hogy ki vagy,
de úgy követlek, mint egy álmot,
hozzád behunyt szemmel is eltalálok,
és büszkén és dicsõítve lélegzem be
csendesen illatod.
Itt vagyok,
mint néma angyal,tõled kaptam
a szárnyat; köszönöm;
a felhõket megízlelem: repülök,
mindig arra szállok, amerre jársz,
lépteid áldott ösvénye nyomában.

***

A virág kibontja szirmait,
belehull a vízcsepp.
Lágy vagy és selyem ízû,
olyan vagy, mint a kincsek.

Néha csendesen zúg csak, máskor
sejtjeimben õrjöng az akarat,
mégis összeomlok egyetlen
érintésed bársonya alatt.

Mer fõnix vagy te és égetsz
mint a közeli égitestek,
nem találom, mi merre van,
a madarak a légben felestek

s lenéztek ránk, de máris
tovább repülnek; szárny emel
tûzbe itt minden percet,
ha a test némulni mer:

hát szaval a váll, a kéz,
dadog a bõr, az ujj, a hát, az öl,
egy pillanatra megtörik az ég:
üvegburája alatt a Nap,
a Nap alatt a csattogó patak

szemünkbe tündököl.