Néha még
Írta: hzsike Dátum: Február 04 2014 11:06:21
V
Engem is féltett és önmagát,
szegények voltunk - árva sors,
szerette anyám jó illatát,
vigasza már csak nála volt.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Néha még
Morzsolta anyám a tengerit,
fölötte sápadt „Glória”,
hallgattam volna még reggelig,
búsult a vén harmonika.
Apám csak húzta és szenvedett,
valami úgy fájt legbelül,
mint mikor régi seb felreped,
s az érzés újra felhevül.
Anyámra nézett, ki könnyeit
csendesen nyelte - szánta őt,
bánatot osztott a sors nekik,
féltette ő e drága nőt.
Engem is féltett és önmagát,
szegények voltunk - árva sors,
szerette anyám jó illatát,
vigasza már csak nála volt.
Egész nap húzta - egy rettenet!
- csordul a kád, ha megtelik -
hirtelen fekete este lett,
s mindig ez lett a veszte is.
Anyám már nem bírta, sírdogált -
a kosár "mindig" felborult,
tudta, hogy vége van, nincs tovább,
aranyló gyöngye szétgurult…
Megivott két liter cefre bort,
Seszínű, olcsó, lőre lét,
feszült a levegő, egyre forrt,
s poklában égve Ő zenélt.
Néha még felsejlik bús dala,
bánkódni mindig volt oka,
emlékek; erjedő bor szaga -
édes volt, s mégis mostoha.