Ez már a csend alkonya.
Írta: KiberFeri Dátum: Február 05 2014 10:17:44
V
Majd ha viharfelhő közeleg, az borul a tájra,
Dörgés élesen csattan, csendbe belekattanva, fájva!
Villámlik, belegázol az én csend világomba,
Vége, így már elmúlt… ez már a csendem alkonya.
Teljes hír
A relaxálás, szféra zenéje a csend,
Benne mi a zizzenés: efekt… ezt üzend.
Hajnalban, tán’ napsugár… zizzenés?
A csendben lehet így elmélkedés?
Forró feketekávé csöpög államon,
Hangja csak elandalít, én így álmodom…
Nem kellenek a szavak, mosollyal kiköpött frázisok,
Csak mert hasamon a feketekávé cseppek gurulók…
Majd ha viharfelhő közeleg, az borul a tájra,
Dörgés élesen csattan, csendbe belekattanva, fájva!
Villámlik, belegázol az én csend világomba,
Vége, így már elmúlt… ez már a csendem alkonya.
Vecsés, 2013. február 12. – Kustra Ferenc