Feloldozás
Írta: kandracs roza Dátum: Február 09 2014 12:59:37

---

V

Oltár előtt imádkozva,
a jó Istent kérem.
Bűneimet,vétkeimet,
bocsássa meg nékem.

---

Teljes hír

---

Oltár előtt imádkozva,
a jó Istent kérem.
Bűneimet,vétkeimet,
bocsássa meg nékem.

Hűség esküm is megszegtem,
szerelembe mással estem.
Megbűnhődtem érte,
de a vétkem meg nem bántam.
Emelt fővel bevállaltam,
„megdobálta” érte.
Nem érdekelt a világnak,
semmi féle kincse.
Testem,lelkem adtam néki,
szeretett is érte.
Aztán elment,messze földre,
elvitte a vétkem.
Ám a szívem,lelkem mélyén,
bele égett végleg.
Öreg lettem,fáradt ember,
ki csak imát mormol.
A jó Isten színe előtt,
próbálok megtérni.
De Istenem is jól tudja,
hazugság a „kérem”.
Mert a vétkem,
meg nem bántam.
Boldogságom megtaláltam,
újra újra élem.
Felálltam az oltár elől,
könny áztatta arccal.
Minek térdel Isten előtt,
ki nincs alázattal.
Imáimat meghallgatta,
lelkem megdorgálta.
Két kezével könnyem törli,
útra bocsájt szépen.
Menj leányom,én nem bánom,
megáldalak …kérted.
Mivel büszke vérző szíved ,
elém tetted ,láthatom a vétked.
Kilépek a templom ajtón,
fénylő napsugárba.
A bent lévő félhomálynak,
eltűnt minden álma.
Félre dobom büszkeségem,
gyere vissza úgy mint régen.
Szívem csak ezt várja.