Sötéterdő
Írta: Hullocsillag Dátum: Február 11 2014 05:02:32
H
Itt zöld a lomb színe bár, de szürkén árnyalt, sápadt.
Nem kúszik át fénykacs, hogy vigasztalja a fákat.
Virág pöttöm feje nem zavarja fel az avart
És csak gombaágy sző az ezer seb szájára vart.
Teljes hír
Itt zöld a lomb színe bár, de szürkén árnyalt, sápadt.
Nem kúszik át fénykacs, hogy vigasztalja a fákat.
Virág pöttöm feje nem zavarja fel az avart
És csak gombaágy sző az ezer seb szájára vart.
Ha búvó színfoltra lelsz: az káprázat s nem igaz,
Hol szirmot válsz csillogni, csak korhadó, tüskés gaz
Berkeibe akadt pókháló-szilánk integet.
Sötétlő teherrel borul föléd a rengeteg,
Fuss! - mert alkonyul, árnyak nőnek és a rettegés
Akasztja karmát a bőröd alá, hogy rémmesés
Szavakat súgjon a füledbe hideg sóhajjal.
Késő már. Az utolsó csivit csúnya halált hal,
A sírbolt-néma sötét ragad torkon, fojtogat...
Többé nem látod égre kúszni áldott Napodat.
S míg hűlő tetemeden száraz harmat terül el
És a zörgő ágak közt agyaras szél énekel,
Ott ülök én: a megkínzott-tekergő tölgy alatt,
Sárga lapra rovom, rovom a gyászos sorokat;
Vállamon rikolt Sohamár - aztán csak csend marad.