M
Becézgetlek ezerképpen,
hogy megérezd mi vagy nekem,
ha álmot sző rád az éjjel,
alvóruhád batiszt, selyem.
Suttogásom betakar majd,
szétterülve reád omol,
akkor lelked engem hallgat,
neveid kiválaszthatom.
Neveid édesek, tán keserűek,
nyugodtak vagy remegők, hisz
az utamon gyűjtögettem,
hogy virággal égessem mind.
Így akarom, így is teszek,
a víz lágy simogatásával,
s a dicsőség kincseivel,
a színek szép románcával.
A szenvedő hajnal örökével,
a lángoló föld erejével,
Isten teljes örömével,
becézgetlek ezerképpen.