Vállamra hajtja fejét egy mély Érzés
feszülten figyeli lelkem ablakát -
hangokra rebben, míg mélán ballag át
szívem ajtaján, hol igézőn szétnéz.
A portól nehéz függöny meg-megremeg
fázósan áll huzatban a gondolat -
lúdbőrét vedli a lelki csontozat...
mert amíg Ő itt van, nem lehet beteg.
A hevült gyógyszergőzt vadul lehelem
kéj-kapszulák rogynak bele vérembe -
és törlik a matt színeket fényesre
...magasan delel bennem a szerelem.