Mint gyöngyök,parány
csillagok cikáznak
halovány kék hajnal,
hajnalában,andalodjék
el lelked tündérek lágy
dallamában!
Virágok ontják ott az
ég felé,táncoló színes
szikráit,orchideák
angyalokkal hintáztatják
lágy indáit.
Mennyei csendbe léphet
a lélek,de tiszta hangja
marad ott őszinte lelked
zenéjének.
Mert lelki zenék táncát
járják boldog tündérek,
kék égbe száll,égbe szól
vélük minden angyali ének.
Ha kéred,hegyek ormait
szárnyak nélkül eléred,
szivárvány sokszínű
hajlatát kis kezeddel
simítva fel-feléred.
S ha majd elfáradtál,
mert teljesült már minden
vágyad,borostyánfüzér
lesz ott álomba ringató
függőágyad.
Tündék közt valóság
marad édes álmod,mi
új napot ád éltednek,
hajnal csillagra vágyaid
újra-újra élednek.
És szaladsz majd megint
boldogan zöld mezőkön
kacagva,s melletted majd
kristályfolyók suhannak
csillogó-csillogó tavakba.
Unikornis szálljon véled
az andalító fénybe,hol
megtalálod elveszett
boldogságod a
bronzkorongú naplementébe.
Érted van,lelki létedér,hol
a szivárvány földet ér,
kapuja alatt suhanjon
át boldog lelked,s leld meg
ott örök tündérkerted!
Éld át a reményeid
ezerszer még,s a sok
igaz álmot,tiéd legyen az
örök öröm,mire szíved
mindig vágyott...őrizd,
szeresd a te csillogó
tündérországod!
Ádám J. Csaba (2013.)