Vajon emlékezni fogunk...
Írta: iytop Dátum: Február 17 2014 05:20:41
V
Vajon emlékezünk-e majd történetünkre,
banális kezdetére ott a padon,
hol összeért homlokunk forró tükre,
emlékképeim most összerakom.
Teljes hír
Vajon emlékezünk-e majd történetünkre,
banális kezdetére ott a padon,
hol összeért homlokunk forró tükre,
emlékképeim most összerakom.
Emlékszel a vadcseresznye porzójára,
a fehér nyárfára, hol parázs szitált,
az akkori szikrázó napsugárra,
szívünk abban a percben, hogy kalapált?
Minden kezdet sokasodni akar,
termékenyíteni vagy termékenyülni,
hol a tavasz porzója bibét takar,
s a megújulás új egyedet szülni.
Virágzott minden, pollenjeik hulltak,
a szél szerte hordta az élet porát,
a szánk, a szemünk felé fordultak,
s csak hullt a virágzó sokaság.
Beszéd közben aranya lepte ajkunk,
szemünkben a ki nem mondott szavak,
kerestük őket, talán kicsit csaltunk,
vagy a sárga ködtől belénk szorult, ragadt.
Vajon emlékezünk-e majd történetünkre,
banális kezdetére ott a padon,
hol összeért homlokunk forró tükre,
emlékképeim most jobb, ha hagyom.
Álmodva késleltetjük vágyainkat,
a lappangó aranysárga porban,
erdők lehetnénk, hajlítva ágainkat,
vagy netán soha nem létezők, soha nem is voltak.