Nyeremény a szerelem
Volt nekem is pénzem, - ezernyolcszázhatvan,
ezért a presszóban két korsó sört kaptam.
Maradt még belőle lottóra is bőven,
örültem ha a sört megittad előlem.
Volt nekem szerelmem, - ezernyolcszáznegyven,
álmok presszójában velük sokat nyertem.
Körülbelül annyit amennyit a lottón,
Semmi baj! Elúszott sörömmel a zokszóm.
Verset ír az ihlet, ragrímektől mentes
szavakat szeletel. Ez a költő hentes!
Mondatot trancsíroz, - elmebajos marha,
A magánhangzókat szinkronba klopfolja.
Rímpáros sorai egymáson fekszenek,
fantáziám jól van csak a lelkem beteg.
Olvasd hát az álmot, írj alá ha tetszett,
Ha nem tetszett ne írj! Ne legyek kegyvesztett.
Idén a mottóm: rakd teli a tálat,
Miénk a lottón a telitalálat!
Költsük el, – mondom, gyorsan az egészet,
Rőt tüze folyjon, - borban az enyészet!
Ördögi álom, pokoli boldogság,
Röpködni vágyom most, hogy nincs gondom rád.
Banyalány kastély combmeleg zugában,
Kajabál a kéj, hogy gyere utánam!
Izzadva szorítva eszményi puháját,
Illata bódít az estélyi ruhán át.
Koldusok gúnyája, - máglyára hajítom!
Most ugrom utána, - ábránd a fahídon.
Korlátja, korlátom. – gyökeret ver a sors.
Mondd már csak rossz álom. Gyötrelmesen lakolsz.
Tegnap még nyertem, ma vesztem mindenem,
Sebaj, én vettem a szerzett kincsemen.
De álmodni azt, mit’ rég elvitt a víz?
Nem bánom, hisz’ a hit élvezni tanít.
Vágyódtam boszorkány múzsám vad kegyét,
Rám sózta ostorát, s úgy fájt, mart e lét!
Szétfreccsent álmom mint földre öntött sör,
Két szemem sáros víz, - könnyező gödör.
Egyszerre hideg lett, gyászos ébredés,
Szerelmes szívembe mártott éles kés.
Leégett a végső sörrel oltott strófa,
Nem érhet a lépcsőm többet lottózóba!
Vár még rád a pénzem, - kétszázhatvanhárom,
Ám én árva létem vénádban találom!
Ott lüktetek benned amíg rám szól az Úr…
Hogy üzenhess kedves, ha sírnál szótlanul.