Akarom tudni?
Akarom tudni mi lesz ebből?
Érezni a hiányod kínját minden vérző sebből?
Akarom tudni?
Könnyek közt utánad sóhajtozni?
Kell nekem ez?
Ahogy várakozón a mindennapokban szívem érted epedez?
Kell?
Hogy miután láthatlak utána soha ne eresszelek el?
Ugyanazt érzed?
Mikor rám írsz és a mosolyom arcomon szét széled?
Érzed?
Ahogy együtt sírok és nevetek veled?
Kell neked ez?
Egy tomboló szélvihar a nemrég még nyugodt kis szigeten?
Kell?
Hogy szívedet egyszerre zúzzam szét és magasztaljam az ég felé?
Akarod tudni mi lesz ebből?
Millió darabra esni szét és épülni újjá egyetlen perctől?
Akarod tudni?
Milyen mikor a lehetetlen szerelem elemészti szíved darabjait?
Kíméld magad,
Kerülj el hamar,
Mert szíved hidd el nem áll készen erre,
Én vagyok a tomboló víz és a nyugodt ég beteges rémülete.
Maradj mellettem,
Csodálj csendben,
Nem ez kell neked,
Higgy nekem.
Mellém erő kell,
Nem gyenge szív féltő érző lángja,
Testemre s lelkemre béklyó feszül,
Ne akarj megszabadítani tőlük.
Vidd messzire értékes szíved,
Óvd kitartó lelked,
Nem én vagyok aki kell neked,
Nem akar engem már igazán senki sem.