Ketten álltunk a nyár
esti szélbe.
A tó felől jött, erdőt megkerülve.
A vízen apró fodrot hagyott ,
a fák között surrogón suttogott.
Hajam alá kapott arcomba fordítva,
sátra alatt csókod éget ott ordítva.
Magadhoz vontál , mint zsemle,
a fél zsemlét.
Vaj közöttünk nap volt,
szalámi az emlék.
Emlék sok szép nyárról,
szerelmes csodákról.
Éjszakai táncról,
vadas tivornyákról.
Viharos szelekről,
mik össze kevertek.
Boldog szélszendvicset,
csináltak kedvesen.