Az én szerelmem.
Írta: kandracs roza Dátum: Február 19 2014 16:43:07
V
Míg szerelmed az enyém,
hűségemet bírod még.
Mint ibolya oly szerény,
kék nefelejcs ,hogy legyél.
Teljes hír
Míg szerelmed az enyém,
hűségemet bírod még.
Mint ibolya oly szerény,
kék nefelejcs ,hogy legyél.
Erős tölgy ,mi vihart áll,
zöld fenyő,mi örök tán.
Míg fiatal vágtató,
fentről zúduló folyó.
Hegy ormáról követ hord,
mit a völgyben lepakol.
Lesz belőle kerek tó,
vize tiszta csillogó.
Felszínén a szél bolyong,
néhány hullám rendet bont.
Este felé nap korong,
forrón izzó láva folt.
Lebukik a jó mélyre,
de felkel majd reggelre.
De lám ott ki mosolyog?
Hold apó és csillagok.
Tó vizében ragyogó,
tiszta fehér drágakő ,
Míg szerelmed így az enyém,
nem is lehet ez másként.
Mert ha vihar közelít,
megtörik a békesség.
Tajtékot vet a folyó,
s a tó is kiáradó.
Csak a tölgy áll keményen,
látott ő már száz ilyent.