Cseléd volt,
mindig másnak dolgozott.
Nem ismerte a jó szót,
neki csak a parancs szólt.
Gazdája a tiszteletes,
nem ismert ő tisztességet.
Fehérnépet ha látott,
mindjárt ágyba berántott.
Szószékről ő prédikált,
becsületről hadovált.
Mosott,főzött, ágyazott,
a pap ott is rámászott.
Így teltek a hónapok,
míg nem hasa nőni fog.
Mérges lesz a kanos pap,
férjhez adlak,már holnap.
Férfi cseléd is akad,
jó kis pénzért nősül csak.
Megtörtént az esküvő,
de boldogság mégsem jő.
Ám felsír a kisleány,
ő nem tudja ki apám.
Szegény asszony mit vétet,
gazemberek rabja lett.
Férj tudta jól ,ki apa,
mégis nőben a hiba.
Nem számít már ,
a sok pénz mit kapott ,
az asszonyért.
A pap többé rá sem néz ,
nem fogadja gyermekét.
Falu népe oly gonosz ,
támadja a családot.
Nincsen béke ,nincs otthon,
ember iszik s itt a gond.
Szegény asszony mit tehet,
neveli a gyereket.
De a gúny már csíp és mar,
ember gyenge, vége van.
Egy nap este részegen,
a padláson fenn terem.
Nyakán kötél ,lába lóg,
asszony sikít, kést is hoz.
Levágja de vége már,
elszállt élte mint a nyár.
Pap mérgesen temeti,
árok széle a helyi.
Asszony és a gyermeke,
eltűnnek a semmibe.
Itt nincs helyed takarodj,
Porontyoddal elkotródj.
Falu széli kicsi ház ,
itt lelt otthont a család.
Volt egy férfi ,ki szegény,
de megosztja kenyerét.
Évek telnek,hónapok,
csendes békés nyugalom.
Dolgozik a két cseléd,
nevelik más gyermekét.