TÁNCOLÓ FALAK
Nem vagyok jó semmire sem,
Gyógyír lehet az emlékem,
Milyen jó, hogy képekben van,
Nem terhelődik az agyam!
Hol a sok kép? Bezsákolva!
Kisebb-nagyobb kupacokba’,
Száma nincsen albumokban,
Ahány fiók, mindben ott van!
Ki ne hagyjam a falakat,
Látom a legújabbakat,
Ez az élet-sokadalom,
Elmúlt életvidám dalom.
Mennyi táncos-kép a falon!
Szépség minden mozdulaton!
Húgom, Fiam, gyerekei,
Unokám, tánc-szerepei!
*
Őskövület, gyári munka,
Táncolok a Ruggyantába’
Közben a Balettintézet,
Szép jövőmre figyelmeztet.
Forgó színpad, mint a villám,
Száguld, soha meg nem állván,
Varieté, cirkusz porond,
Színházakban tapsok és bók!
Következtek külországok,
Tengerpart és nagyszínpadok,
Sok utazás, látnivaló,
Húgommal duettben, de jó!
Olaszország sok városa,
Szicília oázisa,
Nápolyban és Milánóban,
Köztük Firenze s Rómában.
Németország, Hollandia,
Luxemburg és Ausztria,
Magas hegyű svájci tájak,
Emlékeim oda vágynak!
Nincs már kedvem képet nézni,
Elfáradtam lapozgatni.
Magammal viszem utamra,
Talán befér a batyumba?
Itt hagyom a csomagokat,
Színes táncoló falakat,
Porrá lesz itt zúzva minden,
Szemét lesz az életkincsem!
Jönnek-mennek új életek,
Ők is majd így keseregnek,
Kívánok Nekik szép jövőt,
Jó tanuló, földi időt.