Elhagytam az otthonom.
Írta: kandracs roza Dátum: Február 23 2014 10:30:50

---

V

Falu közepében,
hófehér ház áll szerényen.
Körülötte néma csend,
nem füstöl a kémény sem.

---

Teljes hír

---

Falu közepében,
hófehér ház áll szerényen.
Körülötte néma csend,
nem füstöl a kémény sem.
Ott benn minden elpihent,
ablakai sötéten néznek ki,
mint vak ember.
Ajtón zár nem nyikordul
ki itt lakott elindult.
Édes kicsi öreg ház,
szép kis otthont nyújtottál.
De az évek haladnak,
a testek elfáradnak.
Nehéz már a fásláda,
a fejsze fát nem vágja.
Sok –sok éve jött ide,
a családunk sebtibe.
Menedéket te adtál,
minket be is fogadtál.
Meg háláltuk ,meg csináltunk,
falaidat rendbe vágtuk.
Boldogság beköltözött,
gyerekek-unokák között.
Itt nőt fel négy unoka,
kicsi házat siratja.
Ne adjuk el mamika,
kéri kicsi fiúcska.
Pici kuckónk hová lesz,
tönkre teszik emberek
Kicsi fehér öreg ház,
a szívünkhöz tapadtál.
Új tavasz jön,virrad már,
rendbe tesszük a portát.
Emlék marad örökre,
vissza jöhetünk ide.
Átéljük az álmokat,
boldog és rossz napokat.
De a falak míg állnak,
minket örökké várnak.