Két sorban írod, vagy tízben mindegy,
vájt fülemet kínozza erőltetett rímed.
Nem könnyeztet, ha fájdalmadat írod,
senki kis firkász, rajtad csak mosolygok.
Ódák hosszú sora árad semmit mondón,
szerelmes szívedről írsz csapból is folyón.
Számolhatsz szótagot, mímelhetsz tudást,
én akkor is kritizálok verset és prózát.
Szintelennek látom festett képedet,
ferde szemmel nézem amatőrségedet.
Sosem hagyom nálad kézjegyemet,
álnevem alatt bármit megtehetek.
Rád húzhatom vizes lepedőmet.
Ha tudnád ki vagyok, kiesne a szemed.
/Mamuszka "abrakadabra" c.verse ihlette./