Bűvöl örökkön orgonaszirom színed,
Igazgyöngy íriszed, hajnalpír-koronád,
Magamhoz szorítom gondoskodó szíved
S a mosolyt, mit kecses ajkad vonala ád,
Mert áldott lélek vagy: földre esett csillag,
És nem engedlek, nem engedlek soha el,
Ámbár nem tudhatom, mit hoz majd a holnap,
De tudom azt, hogy a Nap mindig veled kel.
Gyönyörű csillag, legszebb égi glória:
Csak rád tekintek, és szívem szökni akar,
Rakoncátlan tangóra perdül odabenn.
Őrzi álmod Luna, lépted Celesztia,
S minden percednek én vagyok az óvó kar,
Mert mindazt, mi te vagy, szeretve szeretem.