A szégyenem
Írta: iytop Dátum: Február 25 2014 04:47:04
H
... és ha az évszakok, ha a nyugati szél,
vagy ha a déli szél megkeresne,
küszöbödön találna, ott állnék én,
kezem kopogtatásra emelve,
Teljes hír
... és ha az évszakok, ha a nyugati szél,
vagy ha a déli szél megkeresne,
küszöbödön találna, ott állnék én,
kezem kopogtatásra emelve,
szégyenemmel be nem engedve.
és ha jönnének távolba utazók,
akik némák, mint a sírok, a kövek,
jaj a széltől rájönnének s buta mód,
ott látnának engem körülötted.
Már napok, hetek, hónapok óta,
el vagyok veszve szemedben rég,
a büszkeség szépsége benned bitófa,
visszatart, pedig hozzád rohannék.
Tükrömből büszkeség és szégyen tekint most rám,
- mert a tükör az soha sem hazudik -,
próbálok belőled megcsípni egy morzsát,
az élet kegyetlen, velem nem alkuszik.
Hátamon szárnyakkal repülök végtelen,
ezüstből vannak a tollaim,
súlyuk olyan nehéz énnekem,
érzem, de terhem cipelik holnapjaim,
s ajtódon mégis kopog a szégyenem.