A Hold akkor is eltakarta arcát.
Eszembe jutnak a selymes órák.
Huncut tavaszunk, a mézédes nász.
Ölünkben lágyan ringott a vágy.
Boldogságunkról a madarak daloltak,
a virágok nekünk illatoztak.
Szemünkben csillogott a fény,
míg lobogó gyertyánk csonkig ég.
Arcod szívembe vésett nyoma,
belém égett, nem törlöm soha.
Lelkembe fontad magad,
szerelmed örökre velem marad.