Naponta álmunkból
míg élünk, felébredünk.
Álmunkat éberen feledjük,
éljük mindennapi életünket.
Vár a munka, gondok, tétek,
jótetteink,tervek,vétkek.
Első ébredésünk
az életre születésünk.
Erről – sajnos – nincs emlékünk.
Ismerkedünk a világgal,
gazdagodunk sok tapasztalással.
Éjszakánként álmot látunk,
ébredéskor tudatos tettekre váltunk.
Fontos ébredésünk az „én-tudat”,
kisgyermekként szétválasztjuk
magunkat és másokat.
Kialakul gyermeki jellemünk,
figyelem és szeretet-igényesek leszünk.
Utolsó ébredésünk az „öntudat”,
érvényesítjük akaratunkat,
értékeljük saját egonkat.
Magunkra ismerünk mások által,
ébredésünk frusztrál, szárnyal.
Felemel, hajlít örökké.
Nem ébredünk többé
életünk múltával,
végtelen alvással
telik az idő.