Mysty Kata
Őrizz meg!
Ünnepekre miért is várok,
úgyis fájnak vétlen álmok.
Repedt tükör bár mindegyik,
és ferde képe, majd kifeslik.
Karomat még feléd tárom,
Mágnesként vonz szerető szívem,
Én csak magamat adhatom,
Őrizz meg majd, s tégy hitet!
Nyomaim; keresztszemek,
öltéssorok a párnahajon.
Zöld levélen fényerezet,
piros szegély a paplanon .