Felénk fekete madarak szállnak,
hangtalan suhannak az árnyak.
Egyre gyűlnek a sötét fellegek,
borítékban érkeznek a halálhírek.
Ki ez a férfi ki élt hatvan évet?
A múltból próbálok idézni egy képet.
Lehajtott fejek a "pompás" ravatalon.
Szótlanság ül a sápadt ajkakon.
Nem nehezül szívemre a bánat,
sós könnyekkel nem sírok utánad.
Az ismeretlen arcokat bámulom,
halkan súgják, ki itt áll mind rokon.
Könnyeden élte idegenben sorsát,
szerencsésnek, sikeresnek mondták.
Vissza jött földjére, hívta a halál,
a magyar végül mégis hazatalál.