Kattan az ébredés, kitárja ablakát,
felfedi a föld mélyen rejtett titkát.
Hóvirág bókol sárga krókuszoknak,
Barkán izmos rügyek, duzzadnak.
Múlik a csend, moccan a nyugalom,
picinyke bogár mászik a házfalon.
Harmat gyöngyök ágakon ragyognak,
langyos Nap-sütéstől a földre gurulnak.
Tavaszi szél kerget habfelhőket,
bokor alján kicsi virág temeti a telet.
Újra körbejár szendergő reményem,
a selymes melegtől feléled a hitem.
Dolgos kezem színesre hímzi a kertem,
pezsdül vérem, érzem, érdemes élnem.