Benne reszket a márciusi szellő,
apró örömömnek kis-virága Ő.
Kéklő csoda, picinyke lenge pompa,
olyan, mint szemed tündérragyogása.
Bokor alján göndör levelében,
megbújik szelíden, szerényen.
Tavaszi napsugár szirmait kibontja,
Némán mosolyog a kedves ibolya.